„Azt kérdezed, hogy a terápiás csoportoknak az-e a céljuk, hogy a résztvevőket elvigyék a természetes énjükhöz.

Nem, nem az a céljuk. A céljuk az, hogy egyszerűen csak a tudatára ébresszenek annak, hogy hol vagy, mit tettél magaddal – hogyan ártottál magadnak folyamatosan, és hogyan ártasz magadnak még mindig, milyen sebeket ejtesz a lényeden. Minden egyes seben ott van a kezed nyoma – a csoport célja az, hogy felhívja a figyelmedet erre. Hogy a te kezed nyoma ez, és nem más tette.

 

„Univerzumunkban az ember nem tehet többet annál, mint hogy megtanul látni – de ez egyben a legnehezebb is. A fejlődés egyedül a látásmód változásában áll – a külső funkciók mindig csak az új látásmód megjelenési formái. Ha például a technika mai fejlettségi szintjét összehasonlítjuk a középkoréval, megállapíthatjuk, hogy a különbség csak abban áll, hogy időközben megtanultunk látni bizonyos törvényszerűségeket és lehetőségeket.

 

„A szeretet egy kapcsolat, amelynek a két tagja: te és valaki más. A meditáció egy kapcsolat, amelynek mindkét tagja te vagy. A szeretet kifelé irányul, a meditáció befelé. A szeretet megosztás. De hogyan oszthatod meg valakivel a szeretetedet, ha neked egyáltalán nincsen? Mit fogsz megosztani?

Az emberekben harag van, féltékenység van, gyűlölet van, tehát a szeretet neve alatt ezeket osztják meg másokkal, hiszen ez van bennük. Amint vége a mézesheteknek, és leveszed a maszkodat, felszínre bukkan a valóság, és akkor mit fogsz megosztani?

 

„A szeretet nem feltétlenül jelent szabadságot. Azt kellene jelentenie – az lenne az ideális. Sose feledd: ha tudatosan szeretsz valakit, csak akkor lesz áldássá.

A szeretet számtalan módon lehet romboló, mert a szeretet nem feltétlenül megvilágosodott. Az anya szereti a gyermekét, és az egész világ szenved azért, mert az anyák szeretik a gyermekeiket. Kérdezd meg a pszichiátereket, a pszichológusokat. Azt mondják, hogy minden neurózis visszavezethető az anya-gyerek kapcsolatra.