"Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás." ~ Hioszi Tatiosz

Előzmény

"Az önátadás a legalkalmasabb háló az Isteni megfogására. Ez bölcsesség és tevékeny erő egyszerre.
Az önátadásban az Isteni és a Legfelsőbb korlátlan elfogadását érezzük. Ha életünket teljesen át tudjuk adni, és azt mondjuk: "Istenem, íme, egész életemet Lábaidhoz helyezem", akkor teljes létünk behatol Istenbe. Isten mindentudó, mindenható és végtelen, ezért átadásunk egyből Mindentudóvá, Mindenhatóvá és Végtelenné válik. Az önátadás a leggyorsabb út az Istennel való eggyé váláshoz. Ha a béke és boldogság tengerébe tudunk ugrani, akkor eggyé válunk Istennel." ~ Sri Chinmoy (Szívvirágok)

"Itt egy nagyon fontos lélektani tényt kell kimondanom: amit nem hozol magaddal mint jellemedbe épült erőt, tulajdonságot, képességet, tehetséget, azt semmiféle varázslattal előidézni nem fogod.
Jellem és sors összefügg.
Soha a hozott lényeden túllépni nem tudsz.
Ez is a Mag titka: csakis az valósulhat meg, ami eleve benne van.
Egy fűmagból csakis fű lehet.
Nincs olyan mágia, hipnózis, agykontroll, nincs olyan különleges képesség, amely olyasmit is előhozhatna belőled, melyet nem rejtettél magadba.
Vannak, persze, rejtett képességek és határesetek, és vannak csodálatos égi segítségek is; néha tanácsot kérhetsz a már lezárt, előző életeidtől is - én is azt teszem most -, de a lelked éppúgy erre az életedre készült, mint a fejed, a szíved, az agyad és a szemed... az egész lényed.
Ez nemcsak a jellemünkre, de életünk egész meséjére, a sztorira is vonatkozik.
Kissé lehet változtatni rajta - de lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál.
Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, „én ezt nem csinálom tovább!" - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen.
Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a TE DALOD SZÓL!" ~ Müller Péter (Gondviselés)

♥ :-)

"Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka."
Adamis Anna

"A lét nem ismer felsőbb és alacsonyabb rendűséget. A létezésben minden teljességgel önmagáért elfogadott; nincs ítélkezés.
Első lépésként el kell fogadnod önmagadat olyannak, amilyen vagy – az összes hagyomány ellenére, melyek őrületbe kergették a teljes emberiséget. Amint sikerült elfogadnod önmagadat a mai állapotodban, az intimitástól való félelmed tovaszáll. Nem veszítheted el többé a tekintélyedet, a nagyszerűségedet, az egódat. Nem veszítheted el a jámborságodat, az ájtatosságodat – mert te magad szabadultál meg tőle. Akár egy kisgyermek, tökéletesen ártatlanná váltál. Szabadon kitárulkozhatsz, mert bensődet nem ronda elfojtásokból született perverziók töltik meg. Kimondhatsz bármit, amit őszintén érzel. Ha készen állsz az intimitásra, a másikat is őszinteségre ösztönzöd. A te kitárulkozásod segít abban, hogy a másik is megnyíljon feléd. Kendőzetlen egyenességed révén a társad is megtapasztalhatja az egyszerűség, az ártatlanság, a bizalom, a szeretet, az őszinteség örömeit.
Ostoba képzetek fogságában élsz, és attól rettegsz, ha túl közel kerülsz valakihez, visszaélhet a helyzetével. De törékeny lények vagyunk – minden létező között a legtörékenyebbek. Az embergyermek minden állat kölykénél esendőbb. A többi állat utóda életben marad anya nélkül, apa nélkül, család nélkül is. De az ember gyermeke azonnal meghal. Ebben a törékenységben azonban nincs semmi szégyellnivaló – ez a tudat legkifinomultabb megnyilvánulása. A rózsa virága is gyenge, nem sziklaszilárd. És nem kell rosszul érezned magad amiatt, hogy rózsa vagy, és nem szikla.
Ha két ember között meghitt viszony alakul ki, csak ekkor szűnnek meg idegenek lenni egymásnak. És nagyszerű élmény ráébredni arra, hogy nemcsak te vagy teli gyarlóságokkal, hanem a másik is – mindenki – végtelenül esendő. Mindenkor igaz, hogy a kifinomultabb megnyilvánulás egyben a gyengébb is. A gyökerek nagyon erősek, a virág viszont már közel sem olyan szívós. Éppen abban rejlik a szépsége, hogy nem erős. Reggel kibontja virágát a nap felé, délben táncol a szélben, az esőben, a napsugarakban, estére pedig lehullanak a szirmai, nincs többé.
Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: „Szeretni foglak egész életemben.” És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos – hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: „Szerelmes vagyok beléd e percben, és maradéktalanul neked adom magamat. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit? Meg kell bocsátanod nekem.”
De a szerelmesek bármit megígérnek, és azután nem tudják teljesíteni. Ez csalódást kelt, majd a távolság tovább nő, jön a harc, a veszekedés, a viaskodás, és az élet, melynek boldogan kellene telnie, hosszú, fullasztó szenvedéssé válik.
Döbbenetes felfedezést jelenthet ráébredned arra, hogy félsz az intimitástól, de gyökeres változást eredményezhet, ha magadba tekintesz, és nekilátsz száműzni mindent, amit szégyellsz, hogy olyannak fogadhasd el a természetedet, amilyen – s nem amilyennek lennie kell. Én nem azt tanítom, hogy valamilyennek „kell” lenned. A sok „kell” betegíti meg az emberi tudatot. Az embereknek a „van” szépségét kell megtanulniuk, a természet csodálatos nagyszerűségét. A fák nem ismernek semmiféle tízparancsolatot, a madarak sosem hallottak szent iratokról. Csak az emberek teremtették meg maguknak ezt a problémát. Ha elégedetlen vagy a saját természeteddel, akkor megosztottság támad benned, és tudathasadásossá válsz."
Osho (Intimitás)

Kedves Frederic,

Köszönöm. Szeretettel: Imo