„Minden ember hitrejutásában van egy engedelmességi lépés, amit meg kell tennie. Nem úgy van, hogy egyhelyben ülök és imádkozom – Uram, tedd meg! Isten azt mondja, csináld meg, tedd meg, amit mondok, az a te részed. Az Édenben Éva önállóan intézkedett, és ezt örököltük. Meg vagyok róla győződve, hihetetlenül jó, amit csinálok.

Az ember még megtérni is Istentől függetlenül akar, úgy, ahogyan ő szeretne. Emlékeztek Naámánra, a nagy hadvezérre.

 

„Az engedelmesség erény, de egyszersmind egyéni felelősség is. A világ katolikus laikusai az emberiség legpasszívabb képviselői közé tartoznak, mert eddig még soha nem neveltük őket felelősségtudatra. Mi, papok, megmondjuk nektek, mit kell csinálnotok, ti fizettek, imádkoztok és bólintotok. A következmény a kreativitás és a kezdeményezőkészség mérhetetlen hiánya. Maga a papság is egy meglehetősen kevéssé kreatív csapat, amelyik inkább reagál, mintsem kezdeményez.

 

„Én soha sem mondtam ki e szót: engedelmesség, sem Isten, sem ember irányában. Csak az emberalatti lények felé. Soha sem mondtam, hogy valaha is engedelmeskedtem volna az Atyának. Azt sem mondtam soha, hogy Nekem bárki is engedelmeskedjen. Sőt! Egyenesen éppen azért, mert Nekem kérés nélkül is sokszor engedelmeskedtek, tehát nem meggyőződésük szerint, hanem éretlen gyerek módjára, csak azért, mert Én mondtam valamit, ezért azt mondtam tanítványaimnak, hogy jobb nekik, ha elmegyek.

 

„A sors kivétel nélkül minden nagy kultúra alapszava. A kínai „ming”, a hindu „szvadharma” vagy a zsidó-keresztény „Isten akarata” ugyanazt jelenti.

Ha valaki keresztet hord a nyakában, tudnia kell, hogy a „kereszt” nem egy felekezetnek, hanem a Sorsnak a szimbóluma. Ha valaki „fölveszi keresztjét”, ez azt jelenti, hogy vállalja a nehézségeket, a gondokat és a szenvedéseket, vállalja azt, hogy sorsának feladatait megoldja.

Keresztet nem könnyű hordozni, és meg lehet halni rajta.