Ne a sorsod irányítson,
Tedd meg azt te magad,
Legyen tied a főszerep,
Akkor boldog maradsz.

Szállj szembe a nagy világgal,
Hogyha az - az ára,
Valósítsd meg önmagad és
Soha ne nézz hátra!

Akarj és küzdj, ha kell harcolj,
Mindig tedd a dolgod,
Győztesként fogsz kikerülni,
Ha te irányítod.

Az élet szép és élni jó,
Ezek nem csak szavak,

Ne hátrálj meg akkor sem, ha
Nehézséged akad.

 Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának.

Valahol az égen, van egy fényes csillag

Iránytűje lehet a mesés angyaloknak

hogy merre is van azt senki nem tudja

de biztos, hogy van hisz mesélnek róla

Mesélik még azt is ha távozik egy élet,

Születik egy angyal, s benne újra él a lélek

Mert angyalok leszünk csak még nem tudunk róla,

De így van én tudom, hisz valahol meg van írva.

Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,

Anyákkal, Apákkal, s kikkel együtt randevúztunk

Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk

Kiket egyedül hagytunk a földön, de innen fentről látunk.

  A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé. Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet. 

- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt.
- A második elméjében megzavarodott.
- A harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg. 
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

 

„Mindennap van gyönyörű napfelkelte és naplemente, és ahhoz, hogy élvezzem ezeket, semmi egyebet nem kell tennem, csak észrevennem. Ha nem megyek ki, vagy nem nézek ki az ablakon, akkor elszalasztom a természet gyönyörű műsorát.

A belső napom is ugyanígy mindig szépséget teremt. Azért imádkozom, hogy észrevegyem, és ezáltal élvezzem ezt a kinyilvánított szépséget. Semmi mást nem kell tennem – ez nem olyan, mint a Mikulás, akinél meg kell »érdemelnem« ennek a Fénynek az alkotásait és manifesztációit.

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat.

Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen.

Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod.

A legfőbb törvényt tanítom most neked,
Jól gondold meg minden szavad és tetted, 

Hallják a lények, és tudják szellemek, 
A gonoszságot hiába keresed. 

Évről évre forog a kerék, 
Szeretettben élj és soha ne félj: 
Ősi bölcsességet mondok most néked, 
Tedd, amit akarsz, de ne árts senkinek. 

A következő törvénnyel is jól vigyázz, 
Mindaz amit teszel, vissza tér hozzád. 
Háromszor három - a kerék forog, 
Úgy legyen, ahogy te akarod. 

Áldás kísérjen!

           Sodródás az árral

Ez az alak a kártyán teljesen ellazulva, könnyedén lebeg a vízben - hagyja magát sodortatni az árral. Ugyanakkor egyáltalán nem jellemző rá a tompaság vagy az álmosság: ő a passzív befogadás mestere. Bármerre is sodorja őt az élet, soha nem merül fel benne a gondolat, hogy "ezt nem szeretem", vagy "én inkább arra mennék".
Minden pillanatban előttünk a lehetőség, hogy hagyjuk magunkat az élet vizével sodortatni, vagy inkább megpróbáljunk azzal szemben úszni.

„ÉN mutatok utat, ha eltévedsz az éjben,
ÉN vigyázok rád, ha kóborolsz a mélyben.
ÉN segítek az otthonodtól távol,
ÉN vezetlek haza, hogyha visszavágyol.
 
Isten fénye vagyok, kit küldött Teremtőd,
Hogy szolgáljalak téged, legyek a megmentőd.
Ha gondolatoddal hívsz, támaszt ÉN adhatok,
ÉN a szellemi vezetőd és őrangyalod.”

/Részlet Varga Margit: Az Angyalok c.