„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és az önfegyelem lelkét.”

2 Timóteus 1:7

 

 

„A prófétai küldetés az tanítói küldetés is. Azok tehát, akik az Én prófétámnak tudják magukat, azok éppen azért az Enyémek, mert tudják, hogy mindig tanulniuk kell. Akik önmagukkal elteltek, azokkal nem tudok együtt dolgozni. Márpedig Nekem olyanokra van szükségem, akik éppen azáltal lesznek szócsöveim, hogy mindig tanulni akarnak Tőlem.

 

A lelkünket elhanyagoltuk, a testünket viszont elutasítottuk. A testet, sajnos, mindig csak a lélek börtönének tekintettük. És ki szeret egy börtönt?! Talán nem úgy kellene felfog­nunk a dolgot, hogy a lélek a testben van, és nem is úgy, hogy a szellem a testben van, hanem sokkal inkább úgy (kellene felfognunk a testünket), mint egy sokkal nagyobb léleknek és egy sokkal nagyobb szellemnek a mikrokozmo­szát. Érdekes, hogy a hitvallásban ezt mondjuk: „Hiszünk a test feltámadásában.” Amikor az oltáriszentséget kiosztjuk, nem azt mondjuk: „Krisztus szelleme”, hanem „Krisz­tus teste”.

 

"Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul... minden egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretet vagy a félelem gondolatából.

A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.
A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent.

 

„A hit az olyan szeme a szívnek, mely sötétben is lát. Ezért az oktalan félelem nem más, mint ennek a szemnek valamilyen megbetegedése. A hit hiánya nem gyógyítható kívülről. Hitet adni nem képes semmi csoda, semmi rábeszélés. Szívével csak az fog látni, aki ezt valóban akarja. Nagyon sok ember, aki azt hiszi magáról, hogy hisz, olyan, mint az a vak, akit finom ösztönökkel rendelkező kutyája vezet. Egy egész életet le lehet élni ilyen önámításban.

 

„A saját történeted az ismert. A saját történeteden kívül húzódik az ismeretlen. Ezt a két területet az ellenállásod membránja választja el. Ha elengeded az ellenállásodat, akkor azzal lebontod a közötted és az ismeretlen között lévő falat. Ezzel átlépsz azon felfedezés küszöbén, ahol az ismeretlen ismertté válik. Ez az a küszöb, ahol megszületik az ihlet, a kiterjedés és a változás is. Ez tudatosság-feltáró élmény. Ezen az állapoton keresztül jött világra a művészet és a legtisztább gondolatok.