„Évszázadokon át helyesnek tartották az emberek megkínzását és elevenen történő elégetését, ha véleményük a legkisebb mértékben is eltért az egyházi tantételektől vagy az írások (az „igazság”) szűk értelmezésétől. Ha „tévedtek”. Ez járt, ha „tévedtek”, és bizony annyira „tévedtek”, hogy meg kellett őket ölni. Az igazságot fontosabbnak tekintették, mint ez emberi életet. Mi volt az igazság? Egy történet, amiben hinned kellett; más szóval: egy gondolathalmaz.

 

„Bizonyos érzések igazak: ezek születnek a lélekben. Mások utánzatok csupán, nevezetesen azok, melyek az elmédben jönnek létre.

Vagyis ez utóbbiak egyáltalán nem „érzések", hanem gondolatok. Érzéseknek álcázott gondolatok.

Ezek a gondolatok a korábbi tapasztalataidból fakadnak, továbbá mások megfigyelt tapasztalataiból. Láttad, mikor valaki elfintorodott foghúzás közben, és te fintorogsz, amikor húzzák a fogadat. Talán nem is fáj, mégis fájdalmasan fintorogsz.

 

„Szeretnünk kell azt a dolgot, amit éppen tanulmányozunk. Ha meg akarunk érteni egy gyermeket, akkor szeretnünk kell, nem pedig elítélnünk. Játszani kell vele, figyelni mozdulatait, egyéniségét, viselkedését. Ha viszont elmarasztaljuk, hibáztatjuk vagy elutasítjuk, nem ért­hetjük meg a gyermeket. Ehhez hasonló a látható világ mögötti Valóság megértése is, mivel az egyénnek minden pillanatban meg kell figyelnie, mit gondol, mit érez, és mit cselekszik.

 

"Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul... minden egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretet vagy a félelem gondolatából.

A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.
A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent.

Mi a kapcsolat a külső és a belső világ között?
A külső világ a belső visszatükröződése.
Min alapul minden vagyonunk?
Minden vagyonunk a tudatosságon alapul.
Milyen viszonyban áll az egyén az objektív világgal?
Az egyén az objektív elmén keresztül kapcsolódik az objektív világhoz.
Ennek a szerve az agy.
Milyen viszonyban áll az Egyetemes Elmével?
A tudatalattin keresztül kapcsolódik az Egyetemes Elméhez.
Ennek a szerve a Napfonat.
Mi az az Egyetemes Elme?
Az Egyetemes Elme minden létező atom életelve.

 

„Az ego: a formával való azonosulás, az önmagadnak a valamilyen formában történő keresése és ezért elvesztése. A formák azonban nem csupán materiális tárgyak és fizikai testek. A külső formáknál – dolgoknál és testeknél – alapvetőbbek a gondolatformák, amelyek a tudatmezőben folyamatosan keletkeznek. A gondolatformák energiaképződmények, amelyek ugyan finomabbak és kevésbé sűrűk, mint a fizikai anyag, de attól még ugyanúgy formák.