„Amikor csimpaszkodsz, rombolod az életet; amikor bármibe belekapaszkodsz, megszűnsz élni.

Ezzel vannak tele az evangélium oldalai. És a megértés az, aminek révén e felismerésig eljut valaki. A megértés. Érts meg egy másik illúziót is, hogy a boldogság nem azonos azzal, hogy valami feldob, vagy kellemes izgalommal tölt el. További illúzió, hogy ez az izgalom a vágy beteljesüléséből következik. A vágy aggodalmat szül, és előbb vagy utóbb – másnaposság következik.

Ködös, téli nap volt. Két héttel karácsony előtt. Ebben az évben csak ezen a napon esett le az első hó, és ez egyből meg is látszott a baleseti statisztikákon. Az emberek már javában készülődtek az ünnepekre, és ez évről évre csak rosszabb lett. Ahelyett, hogy örömmel várták volna, mindenki egyre türelmetlenebb, egyre ingerültebb volt
     Talán ezért is, meg a hó miatt is rengeteg baleset történt ezen a napon. Délután négykor a mentő szirénázva érkezett a Szent Margit kórházhoz, egy középkorú férfit hoztak.

 

„Készíthető-e TERV a Szeretetre, már a Kezdettől?

Képzeld el az Univerzum Kezdetét.

Csak az Értelem létezik, semmi más.

A Kimagasló Értelem.

Egyedül.

Fejleszti önmagát, mert ez az egyetlen logikus és megelégedésére szolgáló tevékenység.

Fejleszti önmagát, addig a pontig, ahol elképzelhet és megtervezhet BÁRMIT és MINDENT, amit kíván.

Az Értelem elképzeli az Érzelmeket.

Az Értelem elképzeli a SZERETET, az érzelmek különösen áldásos cseréjét.

Amikor valóban megjelenik bennünk a kalandvágy, olyanok vagyunk, mint ez a gyermek. Bizalommal telve, ámulatunktól vezérelve lépésről lépésre haladunk a sűrű erdő sötétjéből a fény szivárványragyogása felé, egyenesen az ismeretlenbe.
A kalandnak semmi köze a tervekhez, a térképekhez, a szervezett programokhoz. A Szivárványok Apródja egy olyan életminőséget képvisel, melyet bárhol magunkévá tehetünk: otthon vagy munkahelyünkön, a vadonban vagy a nagyvárosban, alkotás közben vagy épp egy emberi kapcsolatunkban.

 

„Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedéseteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.
Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.

Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram!

„Az emberiség fejlődése hasonló az ember egy életen belüli fejlődésével. Ez jól végigkövethető a csakrák analógiájával. A tudati fejlődés legalsó foka (gyökér csakra szint) az ősember volt, ahol még a tudat nem tud magáról, az ember életét életösztönök, tudattalan impulzusok irányítják. Azaz a szellem mélyen alszik.

A következő lépés a mezőgazdasági kultúrák kialakulása, ahol a nagycsaládi életforma volt jellemző. Ez a második csakra tudati szintje, ahol az ember tudata már kezdi felfedezni saját ma­gát, de még nem indul el önálló fejlődési útra, hanem csoportban marad.

 

„A felkelő nap aranya fényét hinti szét a tájra,

friss hajnalra ébred a zöldellő réten az élet.

Nyíló virágok kelyhük kitárják a fényre vágyva,

a reggeli zsibongásra minden alvó feléled.

Térden állva fejem lehajtom harmatgyöngyöt inni,

s oly varázslat történik, amit el sem merek hinni:

 

Testem kicsinnyé válik, mint a rétnek egy paránya,

vagyok egy sebesen szálló, zöld hátú bogárka.

Ahogy a távolság és mélység szédítő aránya,

úgy nő körülöttem az öntudatlan létezés árka.

„Minden, ami teljes, csodálatos. A részleges csúnya, a teljes gyönyörű. Ezért bármi vagy, legyél teljes benne, és teljes létezésed átalakítja magát, létezésed minőségét is. Minden egyes nap új, minden egyes pillanat új. Minden egyes pillanat után egy másik világba lépünk, és felkészültnek kell lenned, hogy semmi se tartson a hatalmában. Nem a világ legyőzése a valódi bátorság, hanem önmagunk legyőzése. Amit meg akarsz találni, ne keresd, mert rendelkezel vele, már ott van.

"A szeretet akkor lesz tökéletes bennünk, ha akkor is tudunk örülni a mások sikerének, boldogulásának, ha ez ugyanakkor nekünk nem sikerül..."

Hát tudjátok, szerintem ez a legnehezebb dolog az életben. Mert igazán nem könnyű némely helyzetben örülni a másik ember sikerének, legyen az pénz, egészség, bármi.

82 éves barátnőm vígasztalhatatlanul zokog. Nemrég vesztette el egyetlen fiát, agydaganat végzett vele, 57 éves volt.

Barátnőm Istenhívő, emberszerető, ahol tud segít.