"Ha akár az emberek, akár az angyalok nyelvén szólok is, de nincs bennem szeretet, olyanná válok, mint a lélektelenül harsogó trombita vagy csengő cintányér. 

Habár megmondom mi lesz, és tudok minden titkot és az összes bölcsességet, és bár olyan erős a hitem, mint a vihar,ami hegyeket képes elmozdítani, de nincs bennem szeretet, semmi vagyok.

Ha szétosztom mindenemet a szegények között, hogy legyen mit enniük, ha atyámtól kapott minden tüzemet odaadom nekik, de nincs bennem szeretet semmi sem válik javamra.

 

Ha boldogok lehetünk akár most azonnal, miért halogatjuk? Hogyan tudjuk elodázni a határta­lan öröm érzékelését, ha elérhető közelségben van? Mi a fontosabb? Van, ami inkább elsőséget élvez?

Ha boldogok vagyunk, egész életünk fénybe borul. Ha boldogok vagyunk, fényünk átárad a körülöttünk élőkre is. Jelenlétünkben az ítélke­zés és a bírálat sötétjében bolyongó emberek hirtelen meglátják a világosságot, amely ben­nünk ragyog.

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget.
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és
megengedi a szent embernek, hogy betekintsen ...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén
egy nagy fazék,... benne ízletes raguval. A szentnek... elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett.

Lábnyomaid pora...

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.

De azt, hogy miért van mégis újra kérded.

Kerestél, kutattál és feltártál sok csodát.

De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.

Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,

és a célokat mindig másoknak mutattad.

Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája

benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.

Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,

meg kell tanulnod most önmagadra nézni.

Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket.

Így szólt:

- Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.
- A ház ura itthon van? - kérdezték.
- Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.
- Akkor nem mehetünk be. - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.
- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!

"Miért vagytok nyugtalanok és zavarodottak? 
- Hagyjátok rám a gondjaitokat, minden ügyeteket, és megnyugszotok. Bizony mondom nektek, minden valódi, vak és teljes odaadási gesztusotok meghozza az eredményt, amire vágytok, és megoldja a kibírhatatlan helyzeteket!

Az, hogy rám hagyatkoztok, nem azt jelenti, hogy aggódtok, nyugtalankodtok és kétségbeestek, majd végül izgatottan megkértek, hogy segítsek. Az Istenre-hagyatkozás azt jelenti, hogy nyugodtan becsukjátok lelketek szemét, és átadjátok magatokat nekem, hogy fölvegyelek a karomba, és átvigyelek a túlsó partra, mint egy anya az alvó kisgyermekét.

 

„Az igaz szeretethez vezető úton az első lépés, hogy úgy kell a másikhoz odafordulni, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, és magából az odafordulásból nyerjek magam számára boldogságot és megelége­dettséget. Ha mégis kapok valamit, akkor az egy plusz ajándék.

Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít.

 

„Az élet kölcsönös összefüggés. Senki sem független; egy pillanatra sem létezhetsz egyedül önmagadban. Az egész létezés támoga­tására szükséged van; minden pillanatban belélegzed, aztán kilélegzed. Ez nem kapcsolat, ez összefüggés.  És ne feledd, nem azt mondom, hogy függés, mert maga a függőség ideája már eleve feltételezi, hogy eredetileg függetlenek vagyunk. És ha függetlenek vagyunk, akkor lehetünk függőségben is. De ebben az esetben egyik sem igaz; mi mindannyian, mindennel összefüggünk.