Szeretettel köszöntelek a Égi Béke közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Égi Béke vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Égi Béke közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Égi Béke vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Égi Béke közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Égi Béke vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Égi Béke közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Égi Béke vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A lelkünket elhanyagoltuk, a testünket viszont elutasítottuk. A testet, sajnos, mindig csak a lélek börtönének tekintettük. És ki szeret egy börtönt?! Talán nem úgy kellene felfognunk a dolgot, hogy a lélek a testben van, és nem is úgy, hogy a szellem a testben van, hanem sokkal inkább úgy (kellene felfognunk a testünket), mint egy sokkal nagyobb léleknek és egy sokkal nagyobb szellemnek a mikrokozmoszát. Érdekes, hogy a hitvallásban ezt mondjuk: „Hiszünk a test feltámadásában.” Amikor az oltáriszentséget kiosztjuk, nem azt mondjuk: „Krisztus szelleme”, hanem „Krisztus teste”.
12 éve | P. K. Frederic | 0 hozzászólás
„A próféták a judaizmus különlegességei. Sehol máshol nem léteztek próféták. Misztikusok voltak mindenhol: Buddha vagy Mahávira misztikusok, nem próféták. A misztikus az, aki megérkezett Istenhez – a próféta az, akihez Isten jött el. És ilyen csak a zsidó vallásban létezik, mert csak náluk van az, hogy Isten keresi az embert. A többi vallásban az ember keresi Istent. Amikor az ember Istent keresi, és megtalálja, akkor ő egy misztikus. Amikor az embert Isten keresi, és rátalál, akkor ő próféta.
|
|
|
12 éve | P. K. Frederic | 0 hozzászólás
„Gondoljunk csak a Biblia számtalan olyan történetére, amelyben Isten kiválaszt valakit. Ott van Mózes, Ábrahám és Sára; ott van Dávid, Jeremiás, Gedeon, Sámuel, Jónás és Izajás. Ott van maga Izrael. Jóval később ott van Péter és Pál, s egészen különösen Mária. Isten mindig kiválaszt bizonyos embereket. Az első benyomásunkkal ellentétben Isten nem valamilyen szerepre vagy feladatra választja őket, noha úgy tűnhet, hanem azért, hogy minden egyes kiválasztott maga Isten legyen a világban.
12 éve | P. K. Frederic | 0 hozzászólás
„A sötétség megszentelt föld. Abban bízunk, hogy az Úr, aki ebbe a jelenlegi sötétségbe hívott bennünket, segít át is vészelni azt, és ki is vezet belőle. Kétségtelen, hogy egy potenciálisan átformáló sötét korszakban élünk. Bizonyos értelemben a Biblia Istenének csak egy definíciója van. Jahve és az ő szolgája, Jézus nem más, mint „aki életre kelti a holtakat s létre hívja a nemlétezőket” (lásd MTörv 32,39 és Róm 4,17). Ez Isten egyedüli rendje, és mi készen állunk rá újra és örökké.
12 éve | P. K. Frederic | 0 hozzászólás
„Mester, beszélj nekünk a Mennyországról és a pokolról.
A legmagasabb spirituális szinten, tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy mint a Mennyország, egy tudati sík. A Menny és a pokol egyaránt az elmében kezdődik. A Mennyország és a pokol egyaránt tudatszintek mélyen bennünk.
Mi a helyzet a nyugati vallások tanításaival, miszerint Istent csak a halálunk után láthatjuk, ha jók voltunk és a Mennybe jutunk?
A Menny és Isten nem valahol messze felettünk vannak, hanem mélyen bennünk, a szívünkben.
12 éve | P. K. Frederic | 9 hozzászólás
„Tudjuk-e, mi a vallás? Nincs benne az egyházi énekekben, nem azonos a púja szertartással, nem bádog istenek és kőszobrok imádata, nincs ott a templomokban és katedrálisokban, nem olvasható a Bibliában vagy a Gítában, nincs benne a számtalanszor ismételt szent névben vagy bármelyik babonában. Ezeknek semmi közük a valláshoz.
A vallás a jóság érzése, olyan áradó szeretet, mint egy folyó, élő és örökké mozgásban van. Abban az állapotban meglátjuk, hogy eljön a pillanat, amikor már nincs szükség további keresésre.
„Szeretet csak akkor lehetséges, ha két ember a léte középpontjából közlekedik egymással, ennélfogva ha mindegyik a léte középpontjából éli meg önmagát. Csak ebben a „centrális létezésben” van emberi valóság, csak itt van elevenség, csak itt van meg a szeretet alapja. Az így megélt szeretet állandó kihívás; nem pihenő, hanem mozgás, növekedés, együttműködés; hogy harmónia van vagy konfliktus, öröm vagy bánat, még ez is másodlagos ahhoz az alapvető tényhez képest, hogy két ember a léte lényegéből éli át egymást, hogy egyek egymással, és nem azért, mert menekülnek önmaguk elől, inkább mert egyek önmagukkal.
13 éve | P. K. Frederic | 5 hozzászólás
Martini bíboros, Milánó érseke elmesélt egy kedves történetet, amely láttatja, milyen veszélyt idézhet elő a vallás. A történet egy házasulni készülő olasz párhoz kapcsolódik, akik előre megbeszélték a plébánossal, hogy egy kis ünnepséget tartanak a templomkertben. De esett az eső, és ők nem tudták megtartani az ünnepséget. Azt kérdezték tehát a plébánostól: „Baj lenne, ha az ünnepséget a templomban tartanánk meg?”
Mármost az atya cseppet sem volt boldog afelett, hogy fogadást rendezzenek a templomban, de ők azt felelték: „Eszünk egy kis süteményt, éneklünk egy kicsit, iszunk egy kis bort, és hazamegyünk.” Így hát meggyőzték az atyát.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás