"A szeretet, az élet, a halál mind hirtelen történnek meg.

 Amikor egy gyermek születik, akkor vagy már megszületett, vagy még nem. Ugyanez igaz a megvilágosodásra, mert ez a legalapvetőbb születés, a legalapvetőbb halál, a legalapvetőbb élet és a legalapvetőbb szeretet – minden a legmagasabb fokára hág a megvilágosodásban. Ez egy hirtelen esemény.

A tantra azt mondja: ne összpontosítsd a figyelmedet a cselekedetekre, arra összpontosíts, aki a cselekvő.

 

„Az igazi szabadságot a szívben nyerik el vagy veszítik el. Háborút akarsz? Akkor vívd azt meg saját szívedben saját szíved ellen. Szereld le a saját szívedet: vess ki belőle minden olyan reménységet, minden félelmet és hiábavaló vágyat, amelyek fojtogató börtönné teszik a világodat. És szívedet tága­sabbnak fogod találni, mint az egész világegyetemet, kedved szerint fogsz járni-kelni ebben a világmindenségben, és semmi sem fog akadályt gördíteni utadba.

 

„Szeretnünk kell azt a dolgot, amit éppen tanulmányozunk. Ha meg akarunk érteni egy gyermeket, akkor szeretnünk kell, nem pedig elítélnünk. Játszani kell vele, figyelni mozdulatait, egyéniségét, viselkedését. Ha viszont elmarasztaljuk, hibáztatjuk vagy elutasítjuk, nem ért­hetjük meg a gyermeket. Ehhez hasonló a látható világ mögötti Valóság megértése is, mivel az egyénnek minden pillanatban meg kell figyelnie, mit gondol, mit érez, és mit cselekszik.

„A szutrák, amelyeket a következőkben felsorolok, valójában gondolatsorokat indítanak el, amelyek befelé és fölfelé vezetnek – mulandó önmagunktól halhatatlan magasabb önmagunkig. Ezt az utat azonban senki sem teheti meg helyettünk. Íme:
Minden gyógyulás arkánumát egyedül a lélek és a szellem rejtett laboratóriumában lehet létrehozni.
Annak az embernek a dicséretére sóvárogsz, aki óránként elátkozza magát? Annak akarsz tetszeni, aki önmagának sem tetszik?

Bocsánat, hogy ezt ide írom, de mindenkinek tudni kell!

 

„Természetes a vágyunk, hogy teljesnek érezzük magunkat, mivel a teljesség a saját Isten-éned megérzése. Mivel így vágyunk a teljességre, a seb által keltett lyuk szükséggé válik: meg kell találnunk, mi hiányzik. Ennek megfelelően, ha ellenállsz a seb belső gyógyulásának, akkor külsőleg kell majd gyógyítanod. Ezzel a teljesség hiányát olyan materiális élményekkel próbálod feloldani, amelyek bizonyos szempontból a lényednek azt a részét fejezik ki, amelyet elzártál.

 

„Amikor felismered az igazságot, a lélek három esszenciális minőségével találkozol: az éberséggel, a csendes tuda­tossággal és a szeretet üdvösségével. Az elfedetlen lélek neve a szanszkritban szat-csit-ánanda, avagy ’a létezés, amely tudatos üdvösség’...

 

Éberség

Az éberség vagy szat a lélek első minősége. A létezés a valóság. Az igazság az, hogy csak egy létező van, túl a vallásokon, fogalmakon és hiedelmeken. A létezést nem lehet tanítani vagy megtanulni.

 

„A párbeszéd nem csupán beszélgetés, nem értekezés, nem vitatkozás, nem érvelés. A párbeszédnek más minősége van. A párbeszéd két lény szeretetben megvalósuló találkozása, miközben megpróbálják megérteni egymást. Nem érvelni, nem vitatkozni próbálnak egymással – a párbeszéd rendkívül nagy együttérzést kíván meg. A párbeszéd a másik lényében való részvétel: két barát vagy két szerelmes belső ellentétek nélküli beszélgetése ez anélkül, hogy az ember a maga igazát vagy a másik tévedését akarná bebizonyítani közben.

 

„Életutadnak van egy külső és egy belső célja. A külső cél az, hogy odaérj, ahova eljutni szeretnél, hogy elérd célodat, hogy teljesítsd, amit fölvállaltál, hogy ezt-azt megvalósítsd. Ez természetesen a jövővel kapcsolatos. Ha azonban a végcélod, illetve a jövőben megteendő lépéseid annyira lefoglalják a figyelmedet, hogy fontosabbá válnak számodra, mint az a lépés, amit éppen most teszel meg, akkor teljesen elveszíted az utazás belső célját, aminek semmi köze ahhoz, hogy hova mész, vagy hogy mit teszel.

 

„Évszázadokon át azt tanultátok, hogy a szeretettől indíttatott cselekedet lényege: létezni és tenni a másikért, és a másik üdvét szolgálni mindennel, ami a tiéd; a másik számára biztosítani a lehető legjobbat.

De bizony mondom a legmagasztosabb választás az, ami a magad üdvét szolgálja.

Mint oly sok mélységes spirituális igazsággal megtörténik, ez a kinyilatkoztatás is könnyen áldozatul eshet az azonnali félremagyarázásnak. De abban a pillanatban oszladozni kezd a homály, amikor valaki eldönti, hogy mi az a „legjobb”, amit önmagáért megtehet.