„Gondoljunk csak a Biblia számtalan olyan történetére, amelyben Isten kiválaszt valakit. Ott van Mózes, Ábrahám és Sára; ott van Dávid, Jeremiás, Gedeon, Sámuel, Jónás és Izajás. Ott van maga Izrael. Jóval később ott van Péter és Pál, s egészen különösen Mária. Isten mindig kiválaszt bizonyos embereket. Az első benyomásunkkal ellentétben Isten nem valamilyen szerepre vagy feladatra választja őket, noha úgy tűnhet, hanem azért, hogy minden egyes kiválasztott maga Isten legyen a világban.

 

„Bizonyos érzések igazak: ezek születnek a lélekben. Mások utánzatok csupán, nevezetesen azok, melyek az elmédben jönnek létre.

Vagyis ez utóbbiak egyáltalán nem „érzések", hanem gondolatok. Érzéseknek álcázott gondolatok.

Ezek a gondolatok a korábbi tapasztalataidból fakadnak, továbbá mások megfigyelt tapasztalataiból. Láttad, mikor valaki elfintorodott foghúzás közben, és te fintorogsz, amikor húzzák a fogadat. Talán nem is fáj, mégis fájdalmasan fintorogsz.

 

„A sötétség megszentelt föld. Abban bízunk, hogy az Úr, aki ebbe a jelenlegi sötétségbe hívott bennünket, segít át is vészelni azt, és ki is vezet belőle. Kétségtelen, hogy egy potenciálisan átformáló sötét korszakban élünk. Bizonyos értelemben a Biblia Istenének csak egy definíciója van. Jahve és az ő szolgája, Jézus nem más, mint „aki életre kelti a holtakat s létre hívja a nemlétezőket” (lásd MTörv 32,39 és Róm 4,17). Ez Isten egyedüli rendje, és mi készen állunk rá újra és örökké.

 

Percek múlva letartóztatják. Már csak órák kérdése és halott. De Jézus nem ijed meg, nem rejtőzik el és bár bizonyára szomorú, nem aggódik a jövője miatt. Betániába megy, ami mindössze húsz perc járásnyira van Jeruzsálemtől, a Gecsemánétól és a Golgotától, annak az embernek a házában, akit csak így ismerünk: a leprás Simon. A név előtt álló jelző azt sejteti, hogy Simon korábban leprás lehetett és minden bizonnyal Jézus gyógyította meg.

 

„Mester, beszélj nekünk a Mennyországról és a pokolról.

A legmagasabb spirituális szinten, tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy mint a Mennyország, egy tudati sík. A Menny és a pokol egyaránt az elmében kezdődik. A Mennyország és a pokol egyaránt tudatszintek mélyen bennünk.

Mi a helyzet a nyugati vallások tanításaival, miszerint Istent csak a halálunk után láthatjuk, ha jók voltunk és a Mennybe jutunk?

A Menny és Isten nem valahol messze felettünk vannak, hanem mélyen bennünk, a szívünkben.

 

„A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét; mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra; szerény: e mélység számára, akár egy vízcsepp; méltósága senkit nem bánt: nem örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják; természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása; hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó; élő tükör: ha a szemébe nézel, megpillanthatod a mindenséget; ajtaja mindig nyitva áll: ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ.

 

„A szeretet a belső kötelék, amely az embert Istennel összekapcsolja. Mindig a szereteten keresztül kell Istenhez közelítenünk. A szeretet az első lépés. A második lépés az odaadás. A harmadik lépés az önátadás. A szeretet, odaadás és önátadás útján ötféle módon lehet Istenhez viszonyulni.

Az első esetben a kereső nyugodt, csendes, lágy, angyali, vidám magatartással közelít Istenhez.

A másodikban a kereső úgy közelít Istenhez, mintha szolgáló lenne, és Isten volna a Gazdája.

 

„Meghatározott szándékkal születtem erre a világra. Beteljesülést csak akkor találok, ha elhivatottságo­mat felismerem, elfogadom és elvégzem. A hivatás­nak olyasvalaminek kellene lennie, amiért az em­ber él, nem pedig amiből él!

Senki nem végezheti eredményesen hivatását, ha nem szereti a munkáját, ha a hivatás és az elhiva­tottság nem egy és ugyanaz, ha nem az önmegva­lósítást szolgálja és nem közhasznú.

Aki a szellemi útra lép, annak elsősorban birtok­ba kell vennie és értelmesen fel kell használnia mindazt, amit már elért.

„Te magad légy a változás,

amit látni szeretnél a világban.”

Mahatma Gandhi

 

„A Szeretet Törvénye szerint élj, most és mindörökké. Adjál mindent, de semmit ne kérj.

Kerüld azt, mi evilági.

Ne fogadd el azt, mi elfogadhatatlan.

Tanítsd mindazokat, akik Rólam akarnak tudni.

Életed minden pillanatát tedd a szeretet forrásává.

Minden pillanatodat fordítsd a legmagasztosabb gondolatokra, a legmagasztosabb szavakra, a legmagasztosabb cselekedetekre.

„Az emberek folyton a szabadságról beszélnek, de tulajdonképpen nem arra vágynak; felelőtlenséget akarnak. Szabadságot kérnek, de mélyen belül, tudattalanul, felelőtlenséget, szabadosságot akarnak.

A szabadság érettség; a szabadosság gyerekes. Csu­pán akkor lehetséges a szabadság, amikor annyira egy­séges vagy, hogy el tudod fogadni a szabadság felelős­ségét. Azért nem szabad a világ, mert nem érettek az emberek. Sok mindennel próbálkoztak a forradalmá­rok az évszázadok során, de mind kudarcot vallott.